Tartalomjegyzék
A retorika fogalma
2. oldal
Minden oldal

A retorika a szónoklás, a beszéd művészete. Keletkezése az emberi társadalom szerveződésével függ össze, szabályait elsőként az ie. V. században élő görög filozófus, Arisztotelész foglalta össze. Nagy tisztelet övezte az ókori demokrácia fénykorában a szónokokat, akik képesek voltak a közvélemény befolyásolására, és támogatásának megnyerésére.

Az írásbeli és szóbeli nyelvi közlés; a gondolatok elrendezésének, megfogalmazásának és hatásos előadásának törvényszerűségeivel a nyelvművelés három területe foglalkozik. Ennek az egyes készségek fejlesztéséhez kapcsolódó részterületei:

•    a retorika
•    a stilisztika
•    nyelvhelyesség

Olvasmány

(Szemelvények Arisztotelész: Rétorika c. művéből)

A retorika a szónoklás, a beszéd művészete. Keletkezése az emberi társadalom szerveződésével függ össze, szabályait elsőként az ie. V. században élő görög filozófus, Arisztotelész foglalta össze. Nagy tisztelet övezte az ókori demokrácia fénykorában a szónokokat, akik képesek voltak a közvélemény befolyásolására, és támogatásának megnyerésére. Arisztotelész Rétorika (Szónoklástan) című művében foglalja össze a hatásos és meggyőző nyilvános beszéd elsajátításának és előadásának fortélyait. Az ember legjelesebb tulajdonságának nevezi azt a képességet, hogy szavával képes fogva tartani embertársait. Ezt a képességet taníthatónak és gyakorlással elsajátíthatónak tekintették már az ókorban is. Híres szónokképző iskolák működtek, ahol eleinte csak a beszédkészséget fejlesztették, majd az írásbeliség terjedésével tanítani kezdték az írásmesterséget is. Későbbi korokban is nagy tisztelet övezte az írástudókat és az ékesszólásra képes személyeket. Többségükben egyben jeles szónokok is voltak a történelmet formáló nagy személyiségek, persze volt közöttük olyan is, aki rossz ügyek szószólója volt.

Arisztotelész megfogalmazása szerint a retorika olyan képesség, amely minden tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségeit. Egyetlen más mesterségnek sem feladata ez. Minden más mesterség ugyanis saját tárgyáról tanít és győz meg; az orvostudomány az egészségről és a betegségről, a mértan a térbeli kiterjedésben bekövetkező jelenségekről, a számtan a számokról; ugyanígy a többi mesterség és tudomány is.

A retorika viszont - úgy tűnik -, hogy képes elméletileg megragadni úgyszólván minden tárgyban a meggyőzés módját. A meggyőzéshez az úgynevezett bizonyítékokon keresztül vezet az út.