Retorikai ismeretek

A retorika a szónoklás, a beszéd művészete. Keletkezése az emberi társadalom szerveződésével függ össze, szabályait elsőként az ie. V. században élő görög filozófus, Arisztotelész foglalta össze. Nagy tisztelet övezte az ókori demokrácia fénykorában a szónokokat, akik képesek voltak a közvélemény befolyásolására, és támogatásának megnyerésére.

Az írásbeli és szóbeli nyelvi közlés; a gondolatok elrendezésének, megfogalmazásának és hatásos előadásának törvényszerűségeivel a nyelvművelés három területe foglalkozik. Ennek az egyes készségek fejlesztéséhez kapcsolódó részterületei:

•    a retorika
•    a stilisztika
•    nyelvhelyesség

Olvasmány

(Szemelvények Arisztotelész: Rétorika c. művéből)

A retorika a szónoklás, a beszéd művészete. Keletkezése az emberi társadalom szerveződésével függ össze, szabályait elsőként az ie. V. században élő görög filozófus, Arisztotelész foglalta össze. Nagy tisztelet övezte az ókori demokrácia fénykorában a szónokokat, akik képesek voltak a közvélemény befolyásolására, és támogatásának megnyerésére. Arisztotelész Rétorika (Szónoklástan) című művében foglalja össze a hatásos és meggyőző nyilvános beszéd elsajátításának és előadásának fortélyait. Az ember legjelesebb tulajdonságának nevezi azt a képességet, hogy szavával képes fogva tartani embertársait. Ezt a képességet taníthatónak és gyakorlással elsajátíthatónak tekintették már az ókorban is. Híres szónokképző iskolák működtek, ahol eleinte csak a beszédkészséget fejlesztették, majd az írásbeliség terjedésével tanítani kezdték az írásmesterséget is. Későbbi korokban is nagy tisztelet övezte az írástudókat és az ékesszólásra képes személyeket. Többségükben egyben jeles szónokok is voltak a történelmet formáló nagy személyiségek, persze volt közöttük olyan is, aki rossz ügyek szószólója volt.

Arisztotelész megfogalmazása szerint a retorika olyan képesség, amely minden tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségeit. Egyetlen más mesterségnek sem feladata ez. Minden más mesterség ugyanis saját tárgyáról tanít és győz meg; az orvostudomány az egészségről és a betegségről, a mértan a térbeli kiterjedésben bekövetkező jelenségekről, a számtan a számokról; ugyanígy a többi mesterség és tudomány is.

A retorika viszont - úgy tűnik -, hogy képes elméletileg megragadni úgyszólván minden tárgyban a meggyőzés módját. A meggyőzéshez az úgynevezett bizonyítékokon keresztül vezet az út.

A beszéd által nyújtott bizonyítékoknak három fajtája létezik: az első a szónok jellemében van, a második a hallgatóságra tett hatásában, a harmadik pedig magában a beszédben, mely bizonyít vagy úgy tűnik, hogy bizonyít. Jellemünk által győzünk meg, ha a beszédet úgy mondjuk el, hogy az hitelt érdemlőnek tüntessen fel bennünket, mert a becsületes embernek általában minden téren jobban és könnyebben hisznek, különösen pedig olyan területen, ahol nincs bizonyosság, hanem megoszlanak a vélemények. A hallgatóságon keresztül érjük el célunkat, ha beszédünk hat érzelmeikre, mert nem ugyanúgy ítélünk, ha bosszúsak vagy vidámak vagyunk, ha szeretünk vagy gyűlölünk.

Magával a beszéddel győzünk meg, ha az adott ügyben rejlő hihető mozzanatok segítségével bizonyítjuk az igazságot vagy a látszatigazságot.
Mivel minden ember a jellemének megfelelő vagy a hozzá hasonló beszédet fogadja meg, könnyen átláthatjuk, hogyan kell beszélnünk ahhoz, hogy ilyennek tűnjünk magunk is és beszédünk is.

A közélet, az üzleti világ és a média szereplői számára igen tanulságosak a több mint kétezer évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatok, amelyek érvényessége azóta mit sem változott. A modern kommunikációelmélet képviselői (Aronson, Pratkanis, Austin stb.) is készséggel ismerik el az arisztotelészi bölcsességet. A retorika jelentése az elmúlt évezredek során módosult - napjainkban a közlés tudományát értjük e fogalmon, amely foglalkozik a társadalmi kommunikációban előforduló valamennyi írásbeli és szóbeli közlésfajta (beszédmű) elkészítésének és előadásának tartalmi és formai sajátosságaival. A beszédmű fogalmába éppúgy beletartozik a parlamenti interpelláció, a rádiókommentár, a kerekasztal-beszélgetés, mint a szakmai konferenciákon tartott előadás, a részvényesek számára készített éves jelentés vagy az üzleti életben oly gyakori prezentáció is.

Az idők múlásával mivel az emberi természet, a szóbeli vagy írásbeli meggyőzés hatásmechanizmusa és az általa kiváltott emberi reakció alig változott, így napjainkban is irányadóak az ókori filozófus tanácsai a nyilvánosságnak szánt mondanivalónk elkészítésekor.

Változatlanul érvényesek egy másik ókori bölcs, Ciceró szavai is:"Semmi sem múlja felül azt a képességet, hogy valaki emberek gyülekezetét tartja lekötve szavaival." A karizmatikus vezető eredményesebben képes hatni munkatársaira, jobban tudja képviselni vállalata érdekeit, sikeresebben tudja irányítani vállalatát pusztán fellépésével, hitelével, szavainak meggyőző erejével.

Változatlanul felelősséggel tartozunk a nyilvánosság előtt elmondottakért, az üzleti partnerek, az ügyfelek, a fogyasztók és a munkatársak számára szóban vagy írásban adott tájékoztatásért, ígéretekért, megállapodásokért. Ennek csak a kommunikációs ismereteket is magában foglaló komoly szakmai tudással, a beszédművek szerkesztésében és előadásában való jártassággal tudunk megfelelni.

Megváltozott viszont a retorika fogalmi tartománya, napjainkban nemcsak a fennkölt hangvételű szónoklatok, hanem a társadalmi érintkezés során elhangzó valamennyi közlésfajta: előadás, rádiókommentár, hozzászólás, a vitavezetés e kategóriába tartozik. Így ma: a retorika a közlés tudománya. A beszédmű fogalmába tartozik minden szóbeli vagy írásbeli nyelvi megnyilatkozás, nemcsak a szónoklat.