A nyelvművelés fogalomkörébe tartozik a stilisztika is. A stílus eredeti jelentése íróeszköz, később jelentésátvitellel az írás kifejezésmódját értették rajta, majd a szó további jelentés-bővülését mutatja a francia Buffonnak tulajdonított mondás "A stílus maga az ember"

A nyelv stílushatásának forrása a nyelvi eszközök (hang, szó, mondat, szöveg) szokásostól eltérő használatát jelenti. A stilisztika a nyelvi eszközök kifejező-közlő szerepét, különféle hatásokat keltő erejét, stílusértékét vizsgálja, és egyben megismertet gondolataink hatásos közlésének módjával.
A stílust meghatározó tényezők: a nyelvben kifejeződő kultúra, a közlő egyénisége, a közlés tárgya, a közlés körülményei (cél, hely, közönség). Stíluseszköz lehet a nyelvi jelrendszer valamennyi eleme: a hangok zeneisége, a szavak halmozása, a fokozás, a modalitás, képszerű kifejezések (szóképek):

Minden nyelvnek, így a magyarnak is, szemléletes kifejezőeszközei a szóképek. Az ilyen kifejezések érzelmi, hangulati többletet hordoznak, ezzel erőteljesebbé, színesebbé teszik beszédünket, írásunkat.

Az, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, több, tartalmasabb, mintha csak annyit mondanánk: bizonyára van rá ok. A képes kifejezések tehát gazdagítják a nyelvet.

Vigyázni kell azonban, ha nem ismerjük pontosan a "képi szólásokat", keverhetjük őket. Ebből ered az egyik gyakori nyelvhelyességi vétség, a képzavar.
Egy vezetőről, hangzott a híradásban új munkahelyén, megismerkedve a nehézségekkel, nem hátrált meg, hanem huszárosan átvágta a gordiuszi csomót. Nagyon érzékletes kép lett volna, hogyha az illető huszárosan nekiront a nehézségeknek, vagy egyszerűen átvágja a gordiuszi csomót, amit – a történelemből tudjuk – annak idején nem lovasrohammal vágtak át."

Szemléltetésül íme egy csokor a leggyakoribb képzavarokból:

"túllő a lovon" – túllő a célon vagy átesik a ló túlsó oldalára
"lándzsát tör felette" – pálcát tör felette vagy lándzsát tör mellette
"nem enged a huszonegyből" – kivágja a huszonegyet vagy nem enged a negyvennyolcból.

A nyelv eszközeivel történő képalkotás példája Szalai Sándornak a szociológia társadalmi kommunikációban betöltött navigációs szerepéről vallott nézete:
"Mi a navigátor feladata? Sem a parancsnok, sem a kormányos tisztét nem tölti be. Arra való, arra kell törekednie, hogy mindenkor megbízható választ tudjon adni a felmerült kérdésekre:
Mi a hajó helyzete?
Hol jár?
Merre halad?
Milyen veszélyekkel kell számolni?
Milyen útvonalon juthat el leghamarabb és legbiztonságosabban úticéljához?”