A társadalmi érintkezés különböző területeihez kötődő nyelvi kifejezésmódok: a stílusrétegek.
Az egyes stílusrétegeket a nyelvi eszköztár sajátos felhasználása jellemzi. A közéletben és az üzleti világban mozgó vállalatvezető számára a szépirodalmi és a hivatali(szakmai) stílus sajátosságai a legfontosabbak, mert a kettő ötvözetéből tudja kialakítani az egyéniségének és a helyzetnek megfelelő, hatásos beszédet és írást.

A szépirodalmi stílus az értelemre és az érzelmekre egyaránt hatni kíván, a művészi élmény keltése és a szórakoztatás mellett érték és normaközvetítő szerepet is vállal, magatartásmintákat közvetít, e komplex cél eléréséhez tudatosan felhasználja a nyelvben rejlő kifejező erőt. Szófűzése a többi stílusréteghez viszonyítva a legárnyaltabb, szókincse a leggazdagabb, a hatásos közlés érdekében felhasználja a nyelv minden elemét a közlés hangulatát befolyásoló akusztikai lehetőségeket, a hangok zeneiségét, a gondolatok tartalmi erősítését szolgáló ismétléseket, ellentéteket, fokozást, vagy az érzelmi töltést erősítő nyelvi eszközöket: a jelzőket, a hasonlatot, megszemélyesítést vagy a szokatlan képzettársításokat jelentő szinesztéziát.

Az üzleti nyelv a hivatali (szakmai) nyelv stílusjegyeit hordozza, s mint ilyen a pontosságra, félreérthetetlenségre törekszik. Ennek az a következménye, hogy a hagyományt követve száraz, jogi és egyéb terminus technikusokkal zsúfolt, többszörösen összetett mondatokból építkezik, pedig ugyanabból a hang- és szókészletből meríthetne, ugyanazokból a nyelvi eszközökből válogathatna, mint a legválasztékosabb irodalmi nyelv.
Azonban tévesen értelmezett pragmatizmusból, gyakran lemond az árnyaltabb kifejezésmódról. A nyelvi fantáziátlanság a közéleti és az üzleti kommunikáció egyetlen műfajában sem marad következmények nélkül.

Természetesen az árnyalt szóhasználat nem lehet öncélú, a téma, a közönség és a szituáció alapvetően meghatározza a stílust. Ha erről megfeledkezünk, akkor stíluskoccanások történhetnek.

Ennek ellentéte a nyelvi igénytelenség. Napjainkban erre több példát találni, még az érdeklődés és figyelemfelkeltés céljával készült reklámszövegek jó részét is a nyelvi sablonok jellemzik.

Más alkalommal a kommunikáció nem egyszer azért válik sikertelenné, mert a laikus ügyfél nem érti a szakzsargont beszélő alkalmazottat. Az ügyfélszolgálatok tipikus hibája ez, de gyakran előfordul a nem szakmai közönség részére tartott prezentációkon is.

A nyilvános szereplés stílusát egyéni képességeinken kívül az alábbi tényezők is befolyásolják:

•    a kommunikációs helyzet (a szituáció és az információcserében részt vevők attitűdje)
•    a szövegtípus (a közlés témája, műfaja, hangneme)
•    a szöveggel kapcsolatos szándék (közlés, befolyásolás)
•    a beszélő egyénisége, beszédkultúrája